Mi az AIKIDO?

"Az aikido az egész világ számára van. Sohase gyakoroljátok öncélúan, mindig csak a másik emberért." Ueshiba Morihei, az aikido alapítója

 

Az aikido egy valódi budo, vagyis a japán katonai történelmi tradíciókból kialakult harcművészet, amelyet Ueshiba Morihei O-Sensei (nagymester) fejlesztett ki. A japán harcművészetek közül az aikidot tartják a legmélyebb szellemiséggel rendelkező budó stílusnak, komolyan gyakorolva több mint taktika és önvédelem, az aikido a lélek, a tudat tökéletesítésének tudománya. Az aikido gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének érzékelésén és elvezetésén, valamint annak szétszórásán vagy az ellenfélre való visszafordításán alapulnak. Az Alapító megfogalmazása szerint az aikido egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a világegyetemben. Az aikido technikáit nem használjuk támadásra, csak védekezésere, a harmónia visszaállítására, ezért aikido versenyek sincsenek.  Az aikido a „békés harcos" útja. 

Az aikido szót három ideogramma alkotja:

 

Az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést, a harmóniát;

A KI az univerzumot átható egyetemes energiát jelenti;

A DO jelet általában ösvénynek, útnak, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.

Az aikido legismertebb fordítása: „Az univerzum energiájával való egyesülés útja”.

Az aikido gyakorlása során tehát nem létezik ellenfél vagy ellenség. Az, aki a gyakorlás során velünk szemben áll (a támadó), a partnerünk, akit vezetnünk és irányítanunk kell. A gyakorlónak nem a pusztításra, a támadó kiiktatására, hanem minden esetben az építő jellegű konfliktuskezelésre kell törekednie, a béke és a harmónia visszaállítására.

Az aikido gyakorlásának célja a test és az elme fejlesztése, valamint az univerzum valódi természetének és mibenlétének a megértése. Az edzés fontos része a rövid, ülő meditáció (mokuso). Bővebben ITT írtunk róla. Amennyiben ez sikerül, az egyén összhangba kerül a világmindenséggel, s az így keletkező harmónia kioltja, feloldja azt a feszültséget, amit a támadó szándék hozott létre. Az aikidóban tehát nem arra kell törekedni, hogy felülkerekedjünk az ellenfelünkön, hanem arra, hogy összhangba kerüljünk vele, és a harmóniával kioltsuk a diszharmóniát.

Az aikido különleges harcművészet, egy olyan út, ami megtanít több támadóval bánni egyszerre. A tanítványoknak képezniük kell magukat, hogy ne csak előre, hanem minden oldalra tudjanak figyelni.

Az aikido technika lényege egy stabil, erős központ körüli körkörös mozgás. Még akkor is, amikor a technika iránya egyenesnek mutatkozik, közelebbről szemlélve jól látszik, hogy a technikát végrehajtó (tori) mozdulatai körkörösek, és a támadást végrehajtó (uke) a leggyakrabban guruló mozgással fejezi be a gyakorlatot.

Az aikido technikák hatékonysága nem függ a fizikai erőtől, ezért nem számít a hatékonyságban a nagy testsúly-, vagy testmagasságbeli különbség sem. Ezért az aikidot bárki gyakorolhatja korra és nemre való tekintet nélkül.

 

A számtalan ismétlés és kitartó gyakorlás során az aikidokák (gyakorlók) elsajátítják az alapmozdulatokat, az időzítést, a légzést és megragadni a támadó akcióját, majd visszairányítani, vagy szétszórni ezt. Ugyanakkor megtanulnak egyensúlyban maradni bármilyen körülmények között. A gyakorlás során laza, de stabil testtartásra tesznek szert, amelyben a testsúly a test fiziológiai középpontjába, az alhasba van irányítva. A gravitáció már nem egy legyőzendő erő, hanem segíti és megszilárdítja a testtartást. Ennek következtében a hétköznapi mozgás is könnyedebbé válik.

Az aikido technikai része pusztakezes és fegyveres (bokken = fakard, shoto bokken = rövid fakard, jo = bot, tanto = fakés) elemekből tevődik össze.