Megjelent a Verőcei Tükör XXIX/5. számában, 2019. május.
Markos Tamás, 2. danos mester több mint két évtizede gyakorolja az aikidót, Verőcén pedig február közepe óta tanítja. E különleges harcművészet gyakorlatáról, valamint a mögötte húzódó filozófiáról beszélgettünk.
– Hogyan találkoztál az aikidóval?
– Ez
a japán harcművészet
a 90-es évek közepén kezdett elterjedni Magyarországon, én Miskolcon
találkoztam vele 1997 novemberében, gyakorlatilag egy véletlen folytán. A két
legjobb barátom ugyanis elkezdett edzésekre járni, én pedig arra gondoltam, az
nem lehet, hogy én kimaradok ebből, így aztán lementem a dodzsóba. A
történethez hozzátartozik, hogy az első edzés majdnem az utolsó is lett számomra.
A miskolci teremben nem volt tatami, parkettán végeztük a gurulásokat és az
alaplépéseket. A kétórás edzésből
körülbelül egy óra ötven perc csak ezek gyakorlásából állt, ami nekem,
az akkor mindössze tizennyolc éves fiatalembernek nem bizonyult túl izgalmasnak,
és azt mondtam, hogy nekem ebből ennyi elég volt. Aztán a két barátom közül az
egyik, aki már néhány hónapja edzett, felajánlotta, hogy mutat néhány technikát,
páros gyakorlatot. Az a könnyedség és az az erőlködés nélküli fesztelenség,
amivel földre lehet vinni a másikat, nagyon
megtetszett.
- Mert a gyakorlatok során leginkább a másik lendületét használod ki, ugye?
– Egyrészt így van, viszont olyan technikák is léteznek, amelyek során olyan irányba mozdulunk, ahol az ellenfél nem tudellentartani, erőt kifejteni, vagy olyan irányba kényszerítjük őt a támadása által, amelybe nem akart volna mozdulni, és ezáltal elveszíti az egyensúlyát.
– A gyakorlás mellett versenyzel is?
– Az aikidóban nincsenek versenyek, ez az alapító akarata, aki mindig
ellenezte a versengést.
– Miért?
– Uesiba Morihei megvilágosodott ember volt, és azt szerette volna, ha az emberek egymással egymásért gyakorolnának, hogy egymást és önmagukat is fejleszzék mind fizikális, mind pedig tudati szinten. A versenyeknek ezzel szemben az az eredménye, hogy egyvalaki győz, a többiek pedig veszítenek. Ez nem volt összeegyeztethető számára az aikidó filozófiájával. Uesiba Morihei megfogalmazása szerint az aikidó egy olyan „út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a világegyetemben.”
– Ha
valakit a földre
viszel, pedig nem akart
oda kerülni, az is
valamiféle versengés, ahol
az egyik győz, a másik pedig veszít, nem?
– Így is felfoghatjuk, de van egy másik aspektusa is: mivel oda-vissza
végezzük a technikákat az edzőteremben,
egyszer a társam kerül földre, egyszer pedig én, felváltva.
– És ha kétszer egymás után te viszed le őt?
– Szokták mondani, hogy a szándék a fontos. Én nem azért viszem földre őt,
hogy megsérüljön, vagy hogy legyőzzem, hanem mert támadott – persze az edzéseken
előre megbeszélt támadásról van szó – és ezáltal, ezt általam kihasználva kerül
a földre. Nagyon tetszik a karmikus magyarázata is ennek: az ok a támadás, az
okozat pedig, hogy a földre került.
– Tehát az aikidóra nem küzdősport?
– Abszolút nem. A küzdelem azt feltételezi, hogy van egy győztes és egy vesztes. A „sport” pedig, hogy rendeznek
belőle versenyeket.
– Akkor harcművészet?
– Igen, ez helytálló kifejezés.
– Melyik harcművészet áll legközelebb az aikidóhoz?
– Az alapító, Uesiba Morihei többfélét is gyakorolt, mielőtt az aikidót életre hívta volna, ezek mind kapcsolódnak hozzá. Például Ju Jitsuzott, de ismerte a dzsúdó alapítóját, dr. Kano Dzsigorót is, aki nála tanult. E két harcművészet az aikidó rokonának tekinthető, de van egy alapvető különbség közöttük: míg ezek külső erőn alapulnak, az aikidó nem. Eltérés az is, hogy Ju Jitsuban és dzsúdóban rendeznek versenyeket.
– Alapvetően mire tanít az aikidó?
– A kérdés az, hogy ki hogyan jön
el az edzésre,
mit vár tőle, mit
szeretne elérni. Ettől is függ ugyanis, hogy mit kap tőle. Sokféle motivációval rendelkező
ember számára lehet megfelelő gyakorlat az aikidó. Még a miskolci dodzsóban
feltettek egy körkérdést, hogy ki miért kezdett el edzeni? Nagyjából húszan
voltunk, és mindenki nagyon hangzatos válaszokat próbált adni, kivéve egy srácot,
aki azt felelte, hogy körülnézett a környéken, és ez volt a legolcsóbb. Végül
persze talált benne valami többletet, hiszen sokáig velünk maradt. Aztán van, aki
a társaság miatt ragad benne, mert
a dodzsóban egy
igen erős közösség kovácsolódhat
össze.
– Ez utóbbi a filozófiájából is adódik?
– Igen, én hiszem, hogy abból is.
– Neked mi a célod hosszú távon az aikidóval?
– Egyrészt tovább szeretném adni a tudást, amivel rendelkezem, illetve a tanulás által szeretném a tudásomat bővíteni. A nagyobb mesterek ajánlják mindazoknak, akik komolyan szeretnének ezzel foglalkozni, hogy kezdjenek el tanítani, mert a kezdők által rengeteg új szituáció és információ érheti az embert. Én magam egyébként egy budapesti dodzsóba járok gyakorolni.
– Alkalmas az aikidó önvédelemre egy utcai szituációban?
– Igen, a harcművészetnek nemcsak a művészeti része működik, hanem teljes egészében használható technikákat ad. A szándék azonban itt is fontos: nem ártani akarunk, de ha olyan a szituáció, alkalmazzuk a szükséges mozdulatsort.
– Kipróbáltál más harcművészeteket?
– Igen. Az aikidó mellett Tai Chiztem és Sen-Taoztam, utóbbi egy lágy
kungfu irányzat, illetve Chikungoztam is, amely a kínai gyógyászat egyik ága, illetve
a harcművészetek egyik alapja. Volt egy időszaka az életemnek,
amikor mind a négyet egymás mellett, párhuzamosan gyakoroltam, aztán mindig lemorzsolódott
valamelyik, és végül csak az aikidó maradt.
– Kiknek ajánlanád ezt a harcművészetet?
– Sablonosan hangzik, de mindenkinek, mivel nem kell hozzá különösebb erőnlét. Lehet mondani, hogy egy egészséges, átlagos képességű ember bátran elkezdhet gyakorolni. Gyerekedzéseket már hétéves kortól tartunk, felső korhatár pedig nincs.
– Verőcén melyik korosztály jár hozzád?
– Itt egy vegyes csoport alakult ki.
Alapvetően felnőttek számára
indult, de aztán jöttek a nagyobb, tíz évnél idősebb gyerekeik is, akik
szerették volna kipróbálni. Végül annyira ügyesek voltak, hogy itt maradtak.
– Vársz még jelentkezőket?
– Igen, jó volna, ha többen össszejönnénk. Egy jó kis csapat van kialakulóban, érdemes csatlakozni. Az edzések szerdán 19:30-21:00-ig és csütörtökön 19:00-20:50-ig zajlanak.
Révuti Norbert
.jpg)
