Gyakorlatok katanával (vagy bokkennel).
A katana klasszikus, egy élű, kétkezes japán kard, a szamurájok fő fegyvere, köznapi nevén a „szamurájkard”. Rendszerint élével lefelé hordták, közvetlenül az övbe tűzve, a kirántás gyorsabbá tétele végett. A szamuráj a kardjától önszántából soha nem szabadult meg, és legfőképpen nem adta el, mert a lelke egy részét képezte.A szamuráj mindig gondoskodott a kardjáról, tisztán tartotta, ápolta, hogy a benne lakó lélek szeressen benne lakni, ne hagyja el azt.
A bokken neve a boku (fa) és a ken kard szavak összetétele. A bokken az igazi kardok fából készült gyakorló változata. Amikor a 19. században betiltották Japánban a kard viselését, sok mester a faváltozattal való gyakorlásra tért át. A hossza megegyezik a fémváltozatéval, a tömege viszont több, kevesebb, esetleg azzal megegyező is, attól függően, hogy milyen fából készült és milyen vastag. Sokáig még párharcban, sőt csatában is használták, ugyanis egy megfelelően kikészített és kiélezett keményfából készült fakard halálos fegyver. A gyakorlás során tompa bokkent használunk.
.jpg)
