Az aikido fegyvertára
Az aikidoban használt fegyverek a jo (bot), katana (kard), bokken (fa kard), és a tanto (tőr).
A jo, a közepes méretű bot. Hossza tradicionálisan 4 shaku (1 shaku = 30,3 cm), tehát 121,2 cm, de kereskedelmi forgalomban egy kicsit hosszabb kapható, általában 128 cm. Többfajta fából készülhet, tradicionálisnak számít a fehér tölgy. Hengeres formája, a természetben nagy mennyiségben előforduló és könnyen hozzáférhető anyaga, ártalmatlan kinézete, és az a lehetősége, hogy mindkét vége használható, nagyon hatékony fegyverré teszik. A jodo (a bot útja) létezik külön harcművészeti ágként is, amelyet Shimizu Takaji (1896-1978) Nagymester alakított ki a 20. században. Az aikidoba mindenféle páros technika van a jo-val, bot-bottal szemben, bot puszta kézzel szemben, és bot bokkennel szemben. Önálló katák (gyakorlatok) jelentik az alapját minden páros gyakorlatnak.
A katana klasszikus, egy élű, kétkezes japán kard, a szamurájok fő fegyvere, köznapi nevén a „szamurájkard”. Rendszerint élével lefelé hordták, közvetlenül az övbe tűzve, a kirántás gyorsabbá tétele végett. A szamuráj a kardjától önszántából soha nem vált meg, és legfőképpen nem adta el, mert a lelke egy részét képezte.A szamuráj mindig gondoskodott a kardjáról, tisztán tartotta, ápolta, hogy a benne lakó lélek szeressen benne lakni, ne hagyja el azt. A kardvívásnak (kenjitsu), mint önálló harcművészetnek több ága van Japánban, a kendo és az iaido itthon is tanulható.
A bokken neve a boku (fa) és a ken kard szavak összetétele. A bokken az igazi kardok fából készült gyakorló változata. Amikor a 19. században betiltották Japánban a kard viselését, sok mester a fa változattal való gyakorlásra tért át. A hossza megegyezik a fém változatéval, a tömege viszont eltérhet, attól függően, hogy milyen fából készült és milyen vastag. Sokáig párharcban, sőt csatában is használták, ugyanis egy megfelelően készített és kiélezett keményfából készült fakard halálos fegyver. A gyakorlás során tompa bokkent használunk. Vannak olyan technikák is, amikor bokken ellen puszta kézzel védekezünk.
A tanto szó jelentése "rövid kard", egy hagyományos japán tőr, amelyet leginkább a szamurájok viseltek, illetve a hölgyek, önvédelmi céllal. Pengéje általában 15-30 cm hosszú, és szúrófegyverként szolgált közelharcban. A tantókat a szamurájok nem csak harci célokra használták, hanem ceremoniális feladatokra is, formája és funkciója idővel változott, a kezdeti harci fegyvertől a díszesebb darabok felé. A tantó napjainkban is népszerű harcművészeti eszköz.
