Virtuális Dojo 2.

Most már az alaplépéseket is gyakorolhatjuk együtt, mégis külön... :)

Jó gyakorlást mindenkinek!

A Mokuso és a Zen...

...avagy miért meditálunk a gyakorlás előtt és után?

A Mokuso (ejtsd: mokszo) egy fontos gyakorlat a japán harcművészetekben, különösen az aikidóban, amely az edzés elején és végén tartott rövid, ülő meditációt jelenti.

A japán kanji írásjelek közül az első olvasata a MOKU = csend, vagy megállás, a másodiké pedig SO = gondolat, fókusz. Rövien a gondolatok lecsendesítésének fordíthatjuk.

A zen a buddhizmus azon ága, amely Buddha tanításait követve a hosszú ülő meditácóban (zazen) találta meg a legfőbb utat a tudat megtisztításához, és a szív teljes kinyitásához minden érző lény felé, amely elvezet a valóság megismeréséhez és a megvilágosodáshoz. Eredetileg Indiában gyakorolták dhjána néven, Kínában pedig csan néven vált ismertté, majd innen terjedt tovább Koreába, Japánba, és Vietnámba is. A japán harcművészetek erősen kötődnek a buddhista zen kolostorok szerzeteseihez, akik a „nem ártás” és a „minél kisebb szenvedés okozása” elvek alapján próbálták megvédeni magukat az útonállóktól, támadóktól. Így kapcsolódott össze a harcművészet és a meditáció. 

A felirat jelentése: "A mokuso az aikido legfontosabb része."

A testhelyzet nagyon fontos a meditáció során, mert úgy mondják, hogy amilyen formát vesz fel a testünk, olyan tudatállapotban vagyunk. Ha összeesve, görbe háttal ülünk, akkor fáradt, megtört emberek vagyunk, ha tökéletesen egyenes háttal tudunk ülni, akkor mosolygó buddhák vagyunk. A zazenben ülő ember általában halványan mosolyog. A mosoly a humorérzéket is jelenti, amely nagyon fontos a bölcsességhez. A zen tanító történetek gyakran szólnak arról, hogyha meglátjuk a valóságot, elnevetjük magunkat, mert vicces, viccesen egyszerű. Jó humorérzékkel lehet csak feldolgozni azt az élményt, hogy a világ legegyszerűbb dolgait sem láttuk a rohanó hétköznapokban, mert rengeteg fátyol, szemüveg, elvárás és gondolat szűrőjén át néztük.  Japánban az aikido mesterek gyakran az edzés elején tartott mokuso alatt figyelik a gyakorlókat és a testhelyzet alapján látják, hogy ki milyen tudati állapotban érkezett a dojóba? Tudnak segíteni visszatalálni mindenkinek a középpontjába, megszüntetni a kibilletséget, hiszen vannak módszerek az álmosság, a szétszórtság, a harag, a gőg és minden más zavaró érzelem és tudatállapot leküzdésére.

 

A mokuso gyakorlata:

Üljünk szeizában, azaz a sarkunkon, egyenes háttal, ehhez a csípő enyhén előre billen. Az állat finoman lefelé toljuk és behúzzuk, a fejünk teteje nyújtózik az ég felé. A bal kézfejünket a jobb tenyerünbe csúsztatjuk, a két hüvelykujjunk összeér és egymás hegyén megtámaszkodik. A tartásunk egyenes és szilárd, mégis laza. Engedjünk el minden feszültséget. Akinek ez a kéztartás bonyolult, vagy nem kényelmes, a kezeit a térdein is nyugtathatja. Az egyenes tartás azonban nagyon fontos, hogy a testünk ne fáradjon el nagyon rövid időn belül, és ne kelljen mocorognunk a meditáció alatt.

Ha felvettük a megfelelő testtartást félig hunyjuk le a szemünket. Nézzünk magunk elé, kb. 1 méterre, de ne fókuszáljunk semmire. Ha ez nehéz, akkor csukjuk be a szemünket. Engedjünk el minden gondolatot és csak a légzésünkre koncentráljunk. Ha mégis felmerül egy gondolat bennünk, ne mérgelődjünk, csak engedjük el, ne kapaszkodjunk bele. (Mintha a háttérben menne a tévé és a saját filmünket néznénk, de mi kívül állunk a film jelenetein, ne figyeljünk rá.) Csak a légzésünkre koncentráljunk. Ne irányítsuk a belégzést és a kilégzést, hagyjuk, hogy minden a maga természetes ütemében történjen. Csak figyeljük meg a testérzeteket, hogy milyen érzés lélegezni? Figyelmünket irányítsuk a köldökünk alá, és figyeljük ahogy megemelkedik és süllyed a hasfalunk. Minden kilégzéssel elengedünk egy-egy gondolatot, zavaró érzést, feszültséget. Pihenjünk meg a valóságban, a lélegzetünk valóságában.

Miért fontos?

Az edzés előtti mokuso átlagosan csupán 5 percig szokott tartani. Otthon természetesen gyakorolhatunk tovább is, amíg a testünk nem jelez fájdalmat, vagy zsibbadást. Vannak olyan dojók, ahol rövidebb mokusot szoktak tartani, például gyerekedzéseken. A teljes elhagyása azonban nem célravezető, mert a gondolatok elengedése, vagy legalább lecsendesítése nélkül nem vagyunk képesek a teljes koncentrációra és sokkal lassabban fejlődünk, vagy megrekedünk a gyakorlás során. Ha nem tudunk összpontosítani, figyelmetlenek leszünk. Ha nem tudunk ellazulni, az izmaink merevek lesznek. Mindkét esetben jelentősen megnő a sérülés kockázata. Az aikido egyszerre fejleszti a testet és a tudatot, ezért ugyaolyan fontos gyakorlati része a meditáció, mint a technikák megfelelő elsajátítása.

A rohanó hétköznapokban, és a felgyorult világ keltette feszültség és stressz közepette, a mokuso rendszeres gyakorlásának kiemelkedően pozitív élettani hatásai vannak.

 

Felhasznált irodalom:

Taisen Deshimaru: Zen és a harcművészetek, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1994.

https://www.thekaratelifestyle.com/what-is-mokuso/

https://senseiaikido.com/mokuso/

Videó a zenről és a zazenről: 

https://www.youtube.com/watch?v=Q9Q6p0Bza3A&t=33s

https://www.youtube.com/watch?v=izXw4xlJqd8

Írta: Nickel Vira Réka

Virtuális Dojo 1.

 A korlátozások miatt nem gyakorolhatunk együtt a dojóban, de nem adjuk fel, ezért azt a megoldást találtuk, hogy a virtuális térben tesszük mindezt. :) 

A bemelegítést máris mindenki végigcsinálhatja a saját otthonában. Kellemes gyakorlást mindenkinek!

Jó hír! :)

A korlátozások idején sem tétlenkedünk.😊Elkészült a YouTube csatornánk és az első rövid, kedvcsináló videónk, az új katanával. Ne próbáljátok ki otthon! 😉 Remélhetőleg hamarosan több kis film is fogja követni, a fegyverekről, technikákról, az aikido szellemiségéről... 

Aikido: az építő konfliktuskezelés

Megjelent a Verőcei Tükör XXIX/5. számában, 2019. május.

Markos Tamás, 2.  danos mester több mint két évtizede gyakorolja az aikidót, Verőcén  pedig  február  közepe óta tanítja. E különleges  harcművészet  gyakorlatáról, valamint a mögötte húzódó  filozófiáról  beszélgettünk.

– Hogyan találkoztál az aikidóval?

–  Ez  a  japán  harcművészet  a 90-es évek közepén kezdett elterjedni Magyarországon, én Miskolcon találkoztam vele 1997 novemberében, gyakorlatilag egy véletlen folytán. A két legjobb barátom ugyanis elkezdett edzésekre járni, én pedig arra gondoltam, az nem lehet, hogy én kimaradok ebből, így aztán lementem a dodzsóba. A történethez hozzátartozik, hogy az első edzés majdnem az utolsó is lett számomra. A miskolci teremben nem volt tatami, parkettán végeztük a gurulásokat és az alaplépéseket. A  kétórás  edzésből  körülbelül egy óra ötven perc csak ezek gyakorlásából állt, ami nekem, az akkor mindössze tizennyolc éves fiatalembernek nem bizonyult túl izgalmasnak, és azt mondtam, hogy nekem ebből ennyi elég volt. Aztán a két barátom közül az egyik, aki már néhány hónapja edzett, felajánlotta, hogy mutat néhány technikát, páros gyakorlatot. Az a könnyedség és az az erőlködés nélküli fesztelenség, amivel földre lehet vinni a másikat, nagyon

megtetszett.

- Mert a gyakorlatok során leginkább a másik lendületét használod ki, ugye?

– Egyrészt így van, viszont olyan technikák is léteznek, amelyek során olyan irányba mozdulunk, ahol az ellenfél nem tudellentartani, erőt  kifejteni,  vagy olyan  irányba  kényszerítjük  őt  a támadása által, amelybe nem akart volna mozdulni, és ezáltal elveszíti az egyensúlyát.

– A gyakorlás mellett versenyzel is?

– Az aikidóban nincsenek versenyek, ez az alapító akarata, aki mindig ellenezte a versengést.

– Miért?

– Uesiba Morihei megvilágosodott ember volt, és azt szerette volna, ha az emberek egymással egymásért gyakorolnának, hogy egymást és önmagukat is fejleszzék  mind  fizikális,  mind pedig tudati szinten. A versenyeknek ezzel szemben az az eredménye, hogy egyvalaki győz, a többiek pedig veszítenek. Ez nem volt összeegyeztethető számára az aikidó filozófiájával. Uesiba Morihei megfogalmazása szerint az aikidó egy olyan „út, amellyel le tudjuk győzni  a  konfliktusokat  magunkban, és amellyel békét teremthetünk a világegyetemben.”

–  Ha  valakit  a  földre  viszel, pedig  nem  akart  oda  kerülni,  az is  valamiféle  versengés,  ahol  az egyik győz, a másik pedig veszít, nem?

– Így is felfoghatjuk, de van egy másik aspektusa is: mivel oda-vissza végezzük a technikákat az edzőteremben,  egyszer  a  társam kerül földre, egyszer pedig én, felváltva.

– És ha kétszer egymás után te viszed le őt?

– Szokták mondani, hogy a szándék a fontos. Én nem azért viszem földre őt, hogy megsérüljön, vagy hogy legyőzzem, hanem mert támadott – persze az edzéseken előre megbeszélt támadásról van szó – és ezáltal, ezt általam kihasználva kerül a földre. Nagyon tetszik a karmikus magyarázata is ennek: az ok a támadás, az okozat pedig, hogy a földre került.

– Tehát az aikidóra nem küzdősport?

– Abszolút nem. A küzdelem azt feltételezi, hogy van egy győztes és  egy vesztes. A „sport” pedig, hogy rendeznek belőle versenyeket.

– Akkor harcművészet?

– Igen, ez helytálló kifejezés.

– Melyik harcművészet áll legközelebb az aikidóhoz?

– Az alapító, Uesiba Morihei többfélét  is  gyakorolt,  mielőtt  az aikidót életre hívta volna, ezek mind kapcsolódnak hozzá. Például Ju Jitsuzott, de ismerte a dzsúdó alapítóját, dr. Kano Dzsigorót is, aki nála tanult. E két harcművészet az aikidó rokonának tekinthető, de van egy alapvető különbség közöttük: míg ezek külső erőn alapulnak, az aikidó nem. Eltérés az is, hogy Ju Jitsuban és dzsúdóban rendeznek versenyeket.

–  Alapvetően  mire  tanít  az aikidó?

– A kérdés az, hogy ki hogyan jön  el  az  edzésre,  mit  vár  tőle,  mit szeretne elérni. Ettől is függ ugyanis, hogy mit kap tőle. Sokféle  motivációval  rendelkező  ember számára lehet megfelelő gyakorlat az aikidó. Még a miskolci dodzsóban feltettek egy körkérdést, hogy ki miért kezdett el edzeni? Nagyjából húszan voltunk, és mindenki nagyon hangzatos válaszokat próbált adni, kivéve egy srácot, aki azt felelte, hogy körülnézett a környéken, és ez volt a legolcsóbb. Végül persze talált benne valami többletet, hiszen sokáig velünk maradt. Aztán van, aki a társaság miatt ragad benne, mert  a  dodzsóban  egy  igen  erős közösség kovácsolódhat össze.

–  Ez  utóbbi  a  filozófiájából  is adódik?

– Igen, én hiszem, hogy abból is.

– Neked mi a célod hosszú távon az aikidóval?

– Egyrészt tovább szeretném adni a tudást, amivel rendelkezem, illetve a tanulás által szeretném  a  tudásomat  bővíteni.  A nagyobb mesterek ajánlják mindazoknak, akik komolyan szeretnének ezzel foglalkozni, hogy kezdjenek el tanítani, mert a kezdők által rengeteg új szituáció és információ érheti az embert. Én magam egyébként egy budapesti dodzsóba járok gyakorolni.

– Alkalmas az aikidó önvédelemre egy utcai szituációban?

–  Igen,  a  harcművészetnek nemcsak a művészeti része működik, hanem teljes egészében használható technikákat ad. A szándék azonban itt is fontos: nem ártani akarunk, de ha olyan a szituáció, alkalmazzuk a szükséges mozdulatsort.

–   Kipróbáltál más  harcművészeteket?

– Igen. Az aikidó mellett Tai Chiztem és Sen-Taoztam, utóbbi egy lágy kungfu irányzat, illetve Chikungoztam is, amely a kínai gyógyászat egyik ága,  illetve  a  harcművészetek  egyik alapja. Volt egy időszaka az életemnek, amikor mind a négyet egymás mellett, párhuzamosan gyakoroltam, aztán mindig lemorzsolódott valamelyik, és végül csak az aikidó maradt.

– Kiknek ajánlanád ezt a harcművészetet?

– Sablonosan hangzik, de mindenkinek, mivel nem kell hozzá különösebb erőnlét. Lehet mondani, hogy egy egészséges, átlagos  képességű  ember  bátran elkezdhet gyakorolni. Gyerekedzéseket már hétéves kortól tartunk, felső korhatár pedig nincs.

– Verőcén melyik korosztály jár hozzád?

–  Itt egy vegyes csoport alakult  ki.  Alapvetően  felnőttek számára indult, de aztán jöttek a nagyobb, tíz évnél idősebb gyerekeik is, akik szerették volna kipróbálni. Végül annyira  ügyesek voltak, hogy itt maradtak.

– Vársz még jelentkezőket?

– Igen, jó volna, ha többen össszejönnénk. Egy jó kis csapat van kialakulóban, érdemes csatlakozni. Az edzések szerdán 19:30-21:00-ig  és  csütörtökön  19:00-20:50-ig zajlanak.

 

Révuti Norbert

Bemutatkozás

Ueshiba Morihei O-Sensei, az alapító szavaival élve:

"Vidáman kell edzeni, nincs értelme olyan edzésnek, ahol mindenki szenved.”  Ez az én mottóm is. 

Markos Tamás vagyok, a Hikari No Aikido Dojo vezetője. 1997 novemberében kezdtem el gyakorolni a miskolci dojoban, aminek akkor, és azóta is Csáki Istvan (4. Dan) a vezetője. Az aikido varázsa már az első edzésen magával ragadott. Utána sok helyen gyakoroltam, de az utóbbi 10 évben Szeltner Zsoltnál (6. Dan) fejlesztem a technikáimat, fejlődök, haladok az úton, az utamon előre. A verőcei edzéseken kívül gyerekedzéseket tartok Kismaroson, és Budapesten a Vizafogó Általános Iskolában (XIII. ker.) és a Bakáts téren (IX. ker.) is. 

A velem készült interjú ITT OLVASHATÓ. 

Oktatói bemutatkozásom a Szeltner Aikido oldalán pedig ITT.

Úgy tapasztalom, hogy a dojo, a közösséghez tartozás nagyon nagy szerepet játszik a fejlődésben, hiszen a kitartás fontosabb a gyakorlás során, mint a tehetség, nem elegendő a kezdeti lelkesedés, a nehéz periódusokon is át kell tudni jutni és nem feladni. Ebben segít a dojo, a közösség, ami tovább visz az úton, biztat és nem engedi, hogy úgy érezd, egyedül maradtál. Megfelelő hozzáállással és kitartással, bármit el lehet érni. 

Hikari No, annyit jelent japánul, hogy a Fényhez. Tehát a dojónk neve magyarra fordítva Aikido Dojo a Fényhez, avagy a Fény Aikido Dojoja. Ennek megfelelően egy vidám, összetartó, és folyamatosan bővülő csapattal gyakoroljuk az aikido harmonikus harcművészetét, a festői Dunakanyarban.

Aikido oktatói tevékenységem mellett gyógymasszőr végzettséggel is rendelkezem és gyakorlom is hivatásomat. 

Erről bővebb információ az alábbi linken található: MASSZÁZS.

 

Pontosan mi az aikido?  Ide kattintva minden alapvető tudnivalót összeszedtünk róla.

 

 Mindenkit szeretettel várok a verőcei Hikari No Aikido Dojóban!

Welcome!

Hikari No Aikido Dojo is a small, lightsome, peaceful aikido dojo in a town called: Verőce. We are practicing aikido in the Danube River Bend, Hungary, Central-Europe, Planet Earth. :)

You can practice with us in group, in Verőce, or you can make a reservation for personal training in aikido.  Instruction is also available in English and for kids.

Everyone is welcome. :)

Tamás Markos (2. Dan) aikido instructor

aikidoveroce@gmail.com

Tel: +36-70-377-8397

Twitter page of the dojo (in English): https://twitter.com/HVeroce

YouTube Channel of the dojo (in English and Hungarian): https://www.youtube.com/channel/UCEQ9oF5a4WvT-8ujW0__clQ/featured

We wish you a peaceful training, balance your mind...!